A molekularácsos anyagok
rácspontokban levő molekuláit másodrendű kötések tartják össze. Minthogy az
összetartó erő gyenge, a rács felbontásához kis energia is elegendő, így a
molekularácsos anyagok már alacsony hőmérsékleten megolvadnak, gyakran szublimálódnak,
forráspontjuk is alacsony, illékonyak.
Mind az apoláris, mind a poláris
molekulákból felépülő molekularácsos kristályok többsége szobahőmérsékleten már
forráspontja felett van, ezért gáz-halmazállapotúként ismerjük őket. Ilyen
például a hidrogén (H2), az oxigén (O2), a nitrogén (N2),
a klór (Cl2), a hidrogén-klorid (HCI). Alacsony hőmérsékleten e
molekulák között gyenge másodrendű kötések – diszperziós vagy dipólus-dipólus
kölcsönhatások – alakulnak ki.
A molekularácsos elemek közül
szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú a kén (S8) és a jód (I2).
Ennek az a magyarázata, hogy molekuláik mérete jóval nagyobb az előzőeknél, így
erősebb a molekulák közötti diszperziós kölcsönhatás. A viszonylag könnyen
felszakítható másodrendű kötéseket bizonyítja a jód szublimációja is.
A kén-hidrogén (H2S)
szobahőmérsékleten gáz-halmazállapotú anyag. A hozzá igen hasonló szerkezetű,
csak kisebb molekulákból álló víz (H2O) esetében azt várjuk, hogy
szobahőmérsékleten szintén gáz-halmazállapotú legyen. A vízmolekulák között
azonban hidrogénkötés is kialakul, ezért a víz olvadás- és forráspontja a
poláris molekulákból álló kén-hidrogénénél jóval magasabb. A víz az egyetlen
olyan vegyület, amely a természetben mindhárom halmazállapotában előfordul. 0
°C alatt jeget alkot, mert ezen az alacsony hőmérsékleten a részecskék
hőmozgása nagyon kicsi, a hidrogénkötés szabályos tetraéderes
kristályszerkezetbe rendezi a vízmolekulákat.
(Forrás: http://moodle.sulinet.hu/mod/scorm/player.php)
(Forrás: http://moodle.sulinet.hu/mod/scorm/player.php)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése